A múlt héten a Debreceni Csoport egy martinkai illegális szemétlerakót semmisített meg, miközben számos egyéb hőstettet is végrehajtottak!
Álljon itt a Csoport egyik becses Tagjának, Szabó Zsuzsának beszámolója az eseményekről:
Lélekemelően ködös szennytisztítás
Martinkai buszforduló, háromnegyed kilenc. Két négy- és ugyanannyi kétlábú várta izgatottan, hogy beforduljon végre – na, nem a hathúszas, hanem – a nyolchúszas busz. És lám! A várakozás nem volt hiábavaló, begördült a piszkosfehér csuklós a megállóba, és csatlakozott hozzánk a szervezőnk és párja. Megérkezett a két drótszamaras úriember is, teljes a csapat, és mint megannyi „gonosz” indultunk el a hulladéklerakó felé vezető úton.
Közben üstökösként robogott el mellettünk az AKSD Kft. konténert szállító autója, és csak utólag felocsúdva jutott eszünkbe, bizony le kellett volna inteni, hogy Béla beszállhasson, és megmutassa a lerakat pontos helyét.
Már a túra legelején – még a lakott területen belül – szemet szúrtak az út szélein heverő szemétkupacok. Szerencsére azonban jobban tartottunk a magánlaksértés következményeitől, minthogy – láthatóan – privát területre tévedjünk.
Amint elhagytuk a „tájvédelmi körzet” táblát, a táskákból előkerültek a szemeteszsákok (a kutyákról lekerültek a pórázok), és neki is kezdtünk a gyűjtésnek. A terv az volt, hogy a lerakóhelyig vezető út széléről is összeszedjük a szemetet. A hatodik zsák után azonban be kellett látnunk: ha emberi időben el akarunk jutni a „fő” célunkhoz is, bizony muszáj felfüggesztenünk a műanyag flakonokért, zacskókért, úszógumikért, fél pár cipőkért bokrok alá mászást. Pedig a biciklis srácok is lelkesen, arcukon széles mosollyal segédkeztek a teli zsákok elszállításában…
Persze sikerült számos gyönyörű képet is készítenünk a köd miatt kissé misztikus fényben tündöklő tájról, amelyet egyenes bűn mindenféle oda nem illő, és a környezetre kifejezetten káros anyaggal elcsúfítani.
Fogainkat összeszorítva bandukoltunk tovább, annyira nehéz volt megállni, hogy ne hajoljunk le minden apró papír fecniért, zacskó maradványért. De várt még ránk a nagy „kaland”, a megtöltésre éhes hétköbméteres konténer.
Mintegy félóra alatt sikerült az őt megillető helyre tessékelni. Vagyis egy púpos szeméttárolónyi hulladékot gyűjtöttünk össze. Mivel viszonylag hamar végeztünk, szerencsére még aznap el is tudták szállítani.
Levezetésként – és mert nem akaródzott elszakadni a tiszta, egészséges levegőtől, a szemet gyönyörködtető tájtól – egy-másfél órányi túrával zártuk a napot a Halápi Csárda irányába. Az egész szemétszedés alatt tucatnyi lovassal, lovas szekéren utazó emberrel találkoztunk, akik egytől-egyig kedvesen köszöntöttek, és hálásak voltak, amiért próbáljuk megszabadítani a természetet az ember által neki adott „ajándékoktól”.
Már-már azt hittük, ez a nap nem hozhat többet, amikor is az egykoron szebb napokat is megélt vendéglátóipari-egység közelében ráleltünk Forestre, a csonka lábú cicára. Egyből telefonálgatni kezdtünk, és azon gondolkoztunk, mi lenne a legjobb megoldás szegény sérült és ijedt kandúr elszállítására. Végül kicsit kalandos úton, de sikerült befogadót találnunk számára, és azóta már az orvosi rendelőt is megjárta. Jelenleg ideiglenes gazdijánál szeretetben, biztonságban gyógyulgat, és várja, hogy a neki kijáró, felelősségteljes gazdát megtaláljuk számára.
További képek itt: https://www.facebook.com/Erdomentok/photos/pcb.912725272086144/912714678753870
Comments are closed