A még kikeletlen fiókák nem csak a szüleik énekét hallják, hanem az egy fészekben lévő testvéreikkel képesek az információ megosztására is. Az Universidade de Vigo kutatói által végzett kísérletben sárgalábú sirály (larus michahellis) tojásokat tettek ki potenciális veszélyre figyelmeztető jeleknek. A kontrollcsoporthoz képest a fiókák kikelés után jóval óvatosabb viselkedést produkáltak.
A Sálavora-szigeteken honos sirályokat ingadozó ütemben vadásszák kistestű emlősök, elsősorban görények és menyétek. A tojásaikat a kutatók a kísérlet során hármas csoportokba osztották, és keltetőgépekbe helyezték. Egy-egy keltetőgépben csak a mérési- vagy a kontrollcsoporthoz tartozó tojások voltak. Mindegyik hármas „fészekaljból” ugyanazt a tojást naponta kétszer kivették, és egy olyan hangszigetelt dobozba tették, amiben a természetes ragadozóik hangjait játszották le nekik. Ezután visszahelyezték őket a keltetőgépbe, úgy, hogy a tojások érintkezzenek egymással.
A hanghatásoknak kitett tojások a kutatók eredményei szerint jóval gyakrabban remegtek, mint a kontrollcsoport tojásai. A legérdekesebb az, hogy az előbbieknek jóval tovább tartott kikelniük, és kikelés után mindhárom csibe ugyanolyan óvatos és védekező viselkedést mutatott. Ezen felül a kontrollcsoporthoz képest jóval magasabb stresszhormon-szintjük volt, viszont kevesebb mDNS-másolatuk sejtenként, illetve rövidebb lábaik vagy talpaik.
A kutatók szerint a kettő összefügg. Míg az egymástól tanuló csibék sikeresebben reagálnak vészhelyzetekre, az ára ennek a „csökkent sejtszintű energiatermelés és növekedés.” A statisztikai elemzés szerint kizárható, hogy ezt csak a költési idő hossza befolyásolta volna: az egyetlen különbség a mérési- és a kontrollcsoport kezelése között a hanghatásokban volt, az egyetlen megfigyelt változás még kikelés előtt pedig a tojások rezgéseinek gyakorisága. Ez arra enged következtetni, hogy a fiókák a tojáshéj vibrálásán keresztül kommunikálnak testvéreikkel.
Forrás: sciencealert.com
Fordította: Tarcsay Tibor
Comments are closed