Ahogy Churchill mondta: „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.” Nos, mi 4:3-as arányt sikeresen abszolváltunk, mivel a könnyünk ugyan nem folyt – legfeljebb a nevetéstől –, de vérünket-, sós lé veszteségünket és teherbírásunkat jócskán próbára tette a szombat délelőtti wellness programunk.
A Nagyerdőnek ezt a részét (Kartács utcától indulva, Józsa felé, a 35-ös főút melletti vadátjáróhoz vezető szakasz) már régóta szerettük volna megtisztítani. Végre összeálltak a feltételek: nyolc ember (és egy kutya), 35 fok árnyékban, derékig érő bozót (szerencsére csalánt „csak nyomokban” tartalmazott), millió szúnyog és pókháló – pókkal.
Hát, uccu, neki! 😀 Induljunk útnak a máskülönben sokak által is szívesen látogatott területre, és hányjuk halomba az évek alatt felhalmozódott hulladékot, amely közvetve vagy közvetlenül milliónyi élőlényre veszélyt jelent.
Volt megint minden, mi szem-szájnak (hány)ingere: gépjármű tengely, autógumi, jobb napokat látott vezeték, ételmaradék, gyógyszerplakát, óvszercsomagolás (nos, legalább az utódnemzés kérdése eldőlt…), egyméteres fikusz – cseréppel, virágfölddel, kisállat-maradvány, hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük.
A képzeletbeli mennyiség-ranglistát még mindig a műanyag vezeti: poharak, zacskók, evőeszközök…amelyek apró darabokra hullnak ugyan – a szemétszedők nagy örömére –, de le nem bomlanak.
Nyolc ember 25 – egyenként több mint 10 kiló – zsák szemetet gyűjtött össze – más szemetét. Higgyétek el, sajnos maradt még bőven, de lényeg, hogy a derekunk és a gyűrűink is megvannak még. 🙂
További képek itt: https://www.facebook.com/Hajd%C3%BA-Bihar-Megyei-Erd%C5%91ment%C5%91k-939195642778252/photos/?tab=album&album_id=1202077709823376
Comments are closed