A reggeli szakadó eső szerencsére nem tántorított el bennünket, hogy részt vegyünk a Magyar Madártani Egyesület által szervezett madármegfigyelésen.
Sok izgalmas élményben volt részünk és rengeteg madarat tudtunk a szinte természetes élőhelyén megfigyelni.
Az első helyszín a földesi Bihari-sík tanösvény végállomásán található kilátótorony volt.
A nemrégiben feltöltött pusztán a bivalyok által kitaposott medrekben madarak százai, sőt ezrei várják az alkalmas indulási időt a téli szállásukra.
Az úton a kilátóhoz elhaladtunk egy kékvércse telep mellett. Az esőtől átázott tollaikat szárítgatták a korábban dolmányos varjak által lakott kis erdőrészletben. Nyári ludak csapatai szálltak alá az égből, majd a köröző rétisas zavarta fel a tőkés récék százait. Fiatal barna réti héja figyelte őket a magasból. Egy szürke gém szinte alig észrevehetően megbújt a nádasban.
Szerencsére a vihar az autóban ért minket úton a berettyóújfalui Bagoly-puszta felé. Ez a tehenészet mögött megbújó legelő ad otthont kb. 10-12 ott élő túzoknak. Őket sajnos kiváló rejtőzködőképességük láthatatlanná tették számunkra. Nem így azt az egerészölyv párt, akik egy fa tetején szárítgatták magukat és nyugodtan sziesztáztak, míg ragadozó társaik a barna réti héja és egy fiatal rétisas pockokra, egerekre vadászott. A fekete gólya és a szürke gém szolidan meghúzódtak a zsombék dombocskái között, míg a nagy őrgébics nevéhez méltóan a magaslatokról kémlelte a tájat.
Szokás szerint nem bírtunk magunkkal és az úton visszafelé összeszedtük a szemetet is.
Köszönet az MME-nek a rengeteg hasznos információért és a fantasztikus távcsövekért, amik nélkül nem láthattuk volna ezeket a gyönyörű madarakat.
Comments are closed