Pelevédelmi programunk célja a Magyarországon veszélyeztetett erdei és mogyorós pele állományának felmérése és megőrzése az előfordulási területeken. Alapítványunk által már korábban kihelyezett madárodúkba beköltözött példányok, illetve a korábban – pilot projektként – kihelyezett 30 darab peleodúban megtalált nyomok és észlelések révén rendelkeztünk információval arról, hogy az adott fajok előfordulnak az adott élőhelyen. Azonban az itt élő állományok nagyságáról, területhasználati szokásaikról, élőhelyeikről jelenleg még kevés információk van. A pelék által preferált élőhelyek felkutatásával, az adott vegetációfolt felmérésével az erdő állapotáról is képet kaphatunk, tekintettel arra, hogy több pelefaj együttes jelenléte természetes vagy ahhoz közeli állapotú erdőket jelez. A kihelyezett speciális odúk használata fajvédelmi szempontból fontos, mivel pótolja a természetes üregek hiányát, búvóhelyet és biztonságos utódnevelési lehetőséget biztosít a pelék, valamint más odúlakó fajok számára is. Az állomány segítésén kívül fontos feladatunk a kihelyezett vadkamerák segítségével megfigyelni a klímaváltozás hatásait a pelefajok populációinak viselkedésére, létszámára és szokásaira, valamint alkalmazkodási lehetőségeire vonatkozóan.
Éjszakai koboldok,
avagy bepillantás a pelék titokzatos életébe
Három fajuk is él Magyarországon, mégis kevesen találkozhatnak velük. A közhiedelemmel ellentétben nem kártevői gyümölcsöseinknek, és a madárfiókákra sem jelentenek nagy veszélyt. Magyarországon a mogyorós, a nagy valamint az erdei pele fordul elő, s nem csupán rejtett életmódjával vívta ki a kutatók, természetvédők figyelmét, hanem azzal is, hogy jelenlétével kiválóan mutatja egy adott erdő ökológiai értelemben vett „jóságát” is.
A legritkább pelefajunkkal, az erdei pelével való találkozás többnyire nagy szerencsének köszönhető. Mivel nagyon is emberkerülő és kevés helyen fordul elő, kicsi az esélye, hogy csak úgy véletlenül találkozunk vele. A faj Európa nagy részén egészen Közép-Ázsiáig megtalálható, viszont a legtöbb helyen nagyon kis létszámú állományokat alkot. Elsősorban erdőközeli sűrű, kusza bokrosokban fordul elő. Elkerüli viszont a takarás nélküli kiszáradt fákat, valamint a füzesek, fenyvesek, akácosok lombkoronaszintjében sem érzi jól magát, hiszen nem nagyon talál ott terméseket, gyümölcsöket, amelyek az étlapjának nagy részét kiteszik. A lakott településekre a másik két hazai pelefajjal ellentétben nem húzódik be, még a kiskertek szegélyére is csak ritkán merészkedik. Természetes odvakban, vagy madár- és peleodúkban található lakófészek-kuckóját száraz mohából építi, és gyakran állatszőrrel béleli kényelmesre. Szülőfészkét azonban puhább termések röpítőszőreivel, és szintén puha állati szőrökkel béleli, hogy a megszülető kispelék igazán meleg otthonban cseperedhessenek. Egy példány egyidejűleg általában több odút, fészket is használ. Odú hiányában elhagyott madárfészkekben is megtelepszik. Éjszaka éber ő is, általában sötétedés után indul élelemszerző útjára, ha sikerrel jár, akkor éjfél tájban szundít egy félórácskát egy védett odúban, fészekben, majd hajnalhasadásig folytatja határellenőrző útját a birtoka körül. Az ágakon rendkívül ügyesen mozog. Ha teheti, nem megy le a földre, mert a takarás hiánya és a talajon való esetlenebb mozgása miatt kiszolgáltatottabb a ragadozóknak. Az erdei pelék hangokra alapozott egymás közötti információcseréje rendkívül változatos. Valódi téli álomba szenderül október végén, de enyhe időjárás esetén előfordulhat, hogy nem alussza végig a telet. Noha az év nagy részében elsősorban fiatal hajtásokkal, rügyekkel, bogyós termésekkel, gyümölcsökkel táplálkozik, de az erdei pelétől a fészekrablás sem áll távol. A nálunk előforduló három pelefaj közül ő az egyetlen, amely esetében megfigyelték kutatók, hogy madártojást, madárfiókát is megeszik, de éjszakai lepkéket is zsákmányul ejthet. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy erdei peléből nagyon kevés van, így az énekesmadarak országos állományára komoly veszélyt semmiképpen nem jelenthet. Az erdei pele Magyarországon fokozottan védett állat, pénzben kifejezett értéke 100 000 Ft.
A mogyorós pele bár a leggyakoribb pelefajunk, mégis ritkán kerül szemünk elé. Ez a bájos, fekete gombszemű és mogyorószínű kisemlősünk kora este ébred, éjszaka futkos a lombos ágak takarásában, keresi a cserjék virágait, terméseit, gyümölcseit, ám a hajnal már az öreg fák odvában, vagy a bokrok ágvillái közé font, teljesen gömb alakú fűfészkében éri. A mogyorós pelék nagyon megválgatják, hogy melyik időszakban mit esznek, minden hónapban, évszakban más-más növényfaj fontos számukra. Kora tavasszal inkább a friss hajtásokat, sőt virágokat keresnek, később az erdei terméseket, gyümölcsöket fogyasztják előszeretettel, többek között somot, csipkebogyót vagy a kecskerágó bogyóit.
Ősszel a mogyoró, ritkábban a dió a fő kedvenc, de a tölgymakkot csak akkor eszik meg, amikor még fiatal és nem keserű. A mogyorós pele olyan élőhelyeket keres, ahol mindezeket minél kisebb területen megtalálja. Épp ezért elsősorban sűrű, változatos összetételű bokrosokban, cserjésekben, sőt sövényekben telepszik meg. Nagy kedvencei közé tartoznak a vadrózsafélék, amelyeknek nem csupán illatos virágait, terméseit fogyasztja, de a sűrű tüskés bokorbelsőben biztonságban érezheti magát, hiszen oda egyetlen ragadozó sem tudja követni. Mesteri módon font gömb alakú fűfészkét száraz falevelekkel borítkja kívülről, hogy nem ázzon be az esőben, belülről pedig pihe-puha növény szőrökkel, például az iszalag magjának finombolyhos repítőszőrével béleli. A zord téli időszakot azonban valódi téli álomba szunnyadva többnyire a föld alatt dermedve vészeli át. A téli álomban szíve percenként egyet ver, nem eszik, nem iszik akár hét hónapon keresztül. Félénk óvatos állat, az éj leple alatt sem merészkedik ki a lombok takarásából, nehogy egy nyuszt, vagy hermelin, esetleg kóbor macska vagy pont egy macskabagoly elkaphassa. Ha baj van, és már megfogják, akkor veszély esetén képes ledobni a farkát borító bőrt és szőrzetet, hogy egérutat nyerjen. Ez a trükk azonban a pele életében csak egyszer vethető be, mert a bőr a farkcsigolyákon nem regenerálódik többé, csonkafarkú marad egész életére.
A mogyorós pele is védett állat Magyarországon, pénzben kifejezett értéke 50 000 Ft.
Leggyakrabban a szürkebundás nagy pelével találkozhatunk hazánkban, aki nem csupán hangoskodó morgásával jelzi hollétét az éjszakai erdőkben, de gyakran beköltözik erdőmelléki házak padlásaira és ott az éjszakai motozásával, zörgésével már sok „kísértethistória” elindítójává vált. A nagy pele, mint neve is mutatja, a hazai pelefajok közül a legnagyobb termetű. Egy-egy jól megtermett egyed ősszel akár 250-300 grammot is nyomhat, ám még így is csak fele akkorák, mint a dél-európai nagy pelék, amelyek akár fél kilósra is megnőhetnek. Elsősorban a nagyobb, lombos erdők igazi koboldjai ők, a magas fák lombkoronáiban ugyanúgy megfordulnak, mint a bokrosok, sövények kusza ágainak rejtekében. Elsősorban gyümölcsevő, de ínségesebb időkben nem veti meg az éjszakai portyája során a holdfény felé kerengő lepkéket, vagy akár más pelefajok kölykeit sem. Ősszel aztán, ha hozzájut, akkor bizony jó kis zsírtömeget növeszt magának mogyoróból, dióból és mindenféle gyümölcsből. Ha netalántán behúzódna a hétvégi házunk padlására, akkor tartósan úgy tarthatjuk távol őket, ha a tetőre hajló lombos ágakat – amin könnyen a padlástérbe juthatnak – visszavágjuk. A nagy pelék ugyanis csak takarásban, vagyis sűrű lombozatú ágakon közlekednek. Életük nagy részét a fa lombkoronaszintjén és a bokrokban töltik, szinte soha nem merészkednek le a földre táplálékért. Mivel a pelék télen a felhalmozott zsírtartalékaikat használják fel, fontos, hogy az erre való felkészülési, vagyis táplálkozási idő minél hosszabb legyen. Ez főleg a fiatal és még gyengébb állatoknál nélkülözhetetlen, ezért ezek akár november végéig is kihúzhatják a felszínen. A téli álomra vonuláshoz a levélhullás „adja meg a jelet”, hiszen a lombjukat vesztett bokrok, fák már nem nyújtanak védelmet az állatoknak a ragadozók elől. A nagy pelék télen földalatti járatokba, öreg gyökerek üregeibe húzódnak, és ezekben a béleletlen fészkekben vészelik át a novembertől májusig tartó hideg, ínséges időszakot. Az öt-hat hónapos nyugalmi időszak alatt testhőmérsékletük igen alacsony, mindössze 2 Celsius fok (normálisan 35-36 Celsius fokról). Szívverésük is nagyon lelassul, szinte egy tetszhalott állapotba kerülnek. A tél komoly megpróbáltatások elé állítja a peléket is, a fiatal egyedek akár kétharmada nem éri meg a tavaszt. Pelekutatók és barlangászok figyalték meg, hogy a nagy pele a barlangokba is beköltözik, akár több száz méter mélyre is. bemászhat az örök sötétben. Ez igen meglepő felfedezés, és egyelőre értetlenül állnak a kutatók a jelenség előtt, hiszen az állat számára a barlangból való kijutás az élelemért túl hosszú utat jelent ahhoz, hogy naponta kétszer megtegye. Ráadásul a barlangokban teljes sötétség uralkodik, szemben a felszíni éjszakai fényviszonyokkal, így jogosan merül fel a kérdés, hogyan tájékozódnak lenn a pelék. A helyzetet még jobban bonyolítja, hogy gyakran a valódi téli álmukat is a barlangokban töltik a nagy pelék. És ez akár 7-8 hónapig is tarthat. A peléknek ez a tulajdonsága több nyelvben a nevükben is tükröződik. Talán a legjobb példa erre a nagy pele német neve: Siebenschläfer, ami hétalvót jelent.
A nagy pele Magyarországon védett állat, pénzben kifejezett értéke egyedenként 50 000 Ft.
PELEVERSEK
Tóth Krisztina:
PELE
Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele.
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstol a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele:
csak aztán töm mindent bele.
Molnár Krisztina Rita:
A PELE MEG ÉN
Bevallom, mindeddig nem gondoltam bele,
nem jutott eszembe méreckedni vele,
hisz csak egy rágcsáló a mogyorós pele…
de most mindenfélét elolvastam róla,
s rá kellett ébrednem a tiszta valóra:
hogy bennem s a pelében egyazon óra
ketyeg! Nyáron nyüzsög, ugrál, rügyet rágcsál,
mogyorót tör, fűfészket fon, kicsit táplál,
s ha a fények rövidülnek, őszre jár már,
lelassul, álmoska. Lustán szöszmötölget,
nem bírja az ébrent, járatába dőlhet
a kétdekás gombóc. És tőle a földet
megfordíthatják a feje tetejére,
nem fog tudni róla, épp ahogy a télre
sem emlékszik majd. Csak örül, hogy túlélte.
És ez a pötty mogyorós – éppúgy, ahogy én –,
hűségesen éldegél a lakóhelyén.
Bogyóért megy, kószál, de szépen visszatér.
És még abban is rokon, hogy inkább éjjel
éber, mert rátör a gyümölcs-szedő kényszer,
de hogy reggel futkosson, meggondolja kétszer.
Másban nem hasonlítunk. Tenyerembe fér.
Bár azt hiszem, jólesne egy olyan tenyér,
amibe én férek, de… csöpp pele-remény.
Lackfi János
PELE-REPP
Bokron-cserjén csavarog a mogyorós pele,
Úgy rágcsál, hogy rezeg még az agyveleje is bele,
Csak éjszakánként kotorász, és hagyja el a fészkét,
Méterrel a föld felett lebeg a kérója, na még szép!
Ha támad a tél, bevonul a föld alá, fedezékbe,
A téli álomtól simán lehűl, fagyálló a vére.
Tavasszal termelik rakásra a pele-gyerekeket,
Szülnek ötöt-hetet, aztán újra mehet a menet.
Igazi ínyencként kökénnyel-sommal eszi a bogarakat,
De ő maga is kaja, köztük a nyest, nyuszt, bagoly arat.
Azt a csóri pelét, melyet ezek nem tesznek taccsra,
Könnyen elmajszolja az első kóbor macska.
Nem mondom, hogy az öreglány irtóra nem aranyos
De a pele százszor cukibb, mint a legédesebb anyós!
Pelegyilkos, gondold meg, mielőtt még belezel,
Mert példányonként kiröppen a zsebedből ötvenezer!
Különben is, tuti biztos, ha egyszer végzel vele,
Álmodban utána visszajár, s téged rágcsál a pele.
Kiss Judit Ágnes
A PELE TELE
Kis fészkén alszik a pele –
le is lóg róla a fele.
Ha fújja észak vad szele,
aggódom, mi lesz majd vele.
Ha jön az ősz első jele,
attól függ, élelmet lel-e,
elalszik, s míg a hasa tele,
tavaszig szundít a pele.
Így telik az egész tele,
reggele, estéje, dele.
Jóllakott, teli a bele,
hibernálódott a pele.
Pisil-e? Sóhajt-e? Nyel-e?
Hogy alszik ennyit a pele?
Megvan rá a maga csele,
úgyhogy mi ne szóljunk bele!
Ijjas Tamás:
BUNDAMELEG ÁLOM
Ág-villában pelefészek,
benne pulyák heverésznek.
Puszilkodnak, de merészek!
Mogyorós csók felerészben.
Ma az égbolt mogyoróhéj,
pelék közé kucorodnék,
mondanám, hogy szia, jóéjt
– szertefutnak. De… de… ó mért?
Egy akadály csak a napszak,
a pelék mind belealsznak
ha az erdő csupa napszag,
éjjel állnak napi harcnak.
Tehát ember, ha feléled,
nem láthatja a peléket,
de álmába be-betérnek,
bundameleg lesz kezében.
Finy Petra:
KI LEHET EZ?
Kicsi, szőrös, édi-bédi,
Pocakos, mint Frédi, Béni,
Füle kerek, bajsza puha,
Bundája kis, barna ruha.
Éjjel van fent, akkor motoz,
Lakása egy odúdoboz
Madártollal kibélelve:
A kényelem a fő elve.
Méret szerint nem egy medve,
De aludni úgy van kedve,
Hát macisan alszik télen,
Gömbölyödve, mint egy érem.
Reggelire bogyót keres,
Vacsira friss rügyet szerez,
Gyümölcsöt és magot nassol,
Rovarkaja láttán tapsol.
Ellensége több is akad,
Kiknek ő a finom falat.
Vadászik rá bagoly, menyét,
Hermelinnek ő az ebéd.
A kicsinye nagyon kicsi,
Hisz felnőttként ő is mini,
Kölykei pár napig vaksik,
Akár csajok, akár hapsik.
Fekete gomb a két szeme,
Szőrös kesztyű a két keze,
Farkincája vékony ecset,
Mit a lombok között vezet.
Nevét egy mag után kapta,
Egy csonthéjas, barna fajta
Csöpp magról, mi elguruló,
És úgy hívják, hogy mogyoró.
Kitaláltad ki lehet ő?
Tán a Béla? Vagy a Jenő?
Vagy talán a Pisti, Ede?
Dehogy! Ő a mogyis pele!
Pel-ÉSZ kiadványunk, mely az Agrárminisztérium PTKF/239/4/2020 sz. Zöld Forrás pályázatának támogatásával valósult meg, innen tölthető le:
